Helena: Rózsabokrom…
Rózsabokrom..
Helena
Hajnalodik…
A nap aranyló fátylát teríti a földre,
ébredő madarak hada fúj riadót.
Ébred a kert… hűvös a hajnal,
s lábam alatt jajongva hajlik a fű.
Rózsabokrom selymes szirmán
csillognak az ébredés hűs könnyei.
Lassan tovagördül… meg-megáll,
s menyasszony szoknyája lehullik.
A bimbó, mint ifjú gőgös szűz,
a felkelő nappal kacéran szembenéz,
de holnapra szirmát kibontva,
szoknyáját csábosan felhúzza,
s mint ifjú menyecske várja, hogy
sorsa beteljesül.