Helena: Kezek csókja….

Kezek csókja…

Helena



Sétálunk, majd szótlanul

kezünk tétován összeér.

Elengedsz, utánam kapsz,

elveszett minden, véget ért.

 

Mohón húzod markodba

vágyódó karcsú ujjaim,

s felfedezed tenyerem,

apró kicsinyke halmait.

 

Némán ölelsz még egyszer,

testem lágy ívét simítod,

kezeink még vágyják egymást,

nem engedlek… suttogod.

 

Címkék:
Tovább a blogra »