![]()
Daltalanul
Helena
A napokban az állateledeles üzletbe egy szegény koldus betért, kezében egy kis galamb csemetével. Az út szélén szaladgált szegényke rémülten a gépkocsik forgalmától. Megsajnálta az öreg és gondolta, jó tett helyébe talán jót is várhat, talán őt is megsajnálja majd valaki.
Az egyik családtagom abban az üzletben dolgozik, nagy állatbarát. Többször is hazaállít egy pórul járt kis jövevénnyel, többnyire madarakkal.
Kalitkába tette a kis örvös galamb csemetét és elvitte az állatorvoshoz, hogy vizsgálja meg.
– Egészséges, de még kicsi – volt a válasz.
Próbálták a lakásban reptetni, hogy felmérjék a tudását. Nem volt igazán biztató, de egy bátrabb kísérlet is követte az elsőt a kertben.
Rövid táv megtétele után rémülten landolt az egyik tuja közepében, ügyetlenkedve próbált
egyensúlyozni az ingadozó ágon. Így nem lehet elengedni, mert egy vadászó kandúr hamar meg is találja.
Így hát ismét kalitkába került, etették, gondozták és ott kuporgott a család órák hosszat becézgetve a galambot. Jött a jobb idő, s a teraszon lett a kalitka elhelyezve.
Eldöntötték, hogy keresnek néki végleges helyet, felkerekedtek és
elvitték az Állatkertbe. Tudták, hogy van ott egy alapítvány aki állatokat befogad.
Sajnos a galamb láttán csak rázta a fejét a hölgy, – ez nem kell -. mondta szűkszavúan.
Ledöbbenve vettük tudomásul a megjegyzését.
Addig kutakodott az egész család, míg találtunk éppen a lakóhelyünkhöz közel egy madarakat befogadó helyet, hol hatalmas röpde is várta a kis hontalanokat. Hét vége lett megbeszélve az
átköltöztetésre.
Gondoltuk van még egy pár nap, hogy szeretgethessük, mert kézhez neveltük a kis fiókát.
Mivel korán ébredek reggelente, szinte a madarakkal – ismeretlen madárhangra lettem figyelmes.
Dalolt… burukkolt, válaszolt a távoli galamb hangokra.
Fájdalmasan felszegte kicsiny fejét és dalolt, hívta a másikat, majd a másik kis idő elteltével a teraszunk lépcsőjén megült és szemrevételezte a kis jövevényt, aki idegesen rendezgette a tollait, lázasan készült a bemutatkozásra, s egyre vadabbul végezte ezt a műveletet
Szerettem volna a figyelmét elvonni, nyugtatgattam, beszéltem hozzá… s mertem remélni, hogy abba is hagyja ezt a toll tépdesést.
Engem nagyon megérintett ennek az éppen raboskodó kis madárnak a viselkedése, mert
úgy éreztem, tiltakozik, szabadulni szeretett volna a rabságából, hiszen várta már valaki…
Még a délelőtt folyamán leültem és megírtam ezt a kis verset, amit olvashatsz az írásom alatt.
Hát így írok én… elég sokszor csak nyitott szemmel szemlélnem a világot, s ha valami megérinti a szívemet….
Szombatig még csak nékünk dalolt, s remélem dalolni fog még a párjának is nagyon sokáig,
ha majd megerősödése után szabadon engedik.
…
Daltalanul
Helena
Búsan szól a burukja,
fejét oldalra
hajtva, fájón könyörög.
Jössz-e még? Szárnyát tépve
üldözi múltban
haló emlékképeit.
Magányos tollak, mint a
hulló virágok,
s élete most zord való.
Csupasz szívvel nincs dala,
s nyelve bénultan
tapad némaságához.
