Könnycsepp
Helena
Könnyező virág szemed fátyolán,
reám tekintesz, sírva tétován.
Sötét pillád sűrű erdejében,
könnycsepp ül, szemednek rejtekében.
A fájdalom gyöngyszeme legördül,
ajkad apró gödrébe beleül,
majd mosolyod útjára bocsátja,
szalad sebesen, s hagyod sorsára.
A sós cseppek patakká duzzadnak,
szemed kútjából tovaszaladnak,
Nézlek most is, lehunyom a szemem,
belülről zokogok… sírok veled.