A nagy utazás…
Helena
Minden porrá lesz egyszer,
S ha én már nem létezem,
Elég egy angyal érintése,
Ki megfogja majd a kezem.
Ajkamon dermed a szó,
Örök álmomban éled a magány,
Egy érintéssel nyílik az ég,
Reszkető szívemben él, ami szép.
Zord felhők haragja, ha tátong,
Vagy hív majd a messzi kék…
Felhők között suhanva szállok,
De visszahúz Hozzád, ami volt, ami szép.
Nehéz lesz elmennem….
De ki elmegy, olykor visszatér,
Észrevétlenül, mint a lepkeszárnyak,
Ölellek féltőn, mint egykor rég.
Berepülök hozzád minden éjszakán,
Fentről vigyázom sorsodat,
Egy felhőn megülve, magányba zárva
Leküldöm néked szellő sóhajomat.
S ha én már nem létezem,
Elég egy angyal érintése,
Ki megfogja majd a kezem.
Ajkamon dermed a szó,
Örök álmomban éled a magány,
Egy érintéssel nyílik az ég,
Reszkető szívemben él, ami szép.
Zord felhők haragja, ha tátong,
Vagy hív majd a messzi kék…
Felhők között suhanva szállok,
De visszahúz Hozzád, ami volt, ami szép.
Nehéz lesz elmennem….
De ki elmegy, olykor visszatér,
Észrevétlenül, mint a lepkeszárnyak,
Ölellek féltőn, mint egykor rég.
Berepülök hozzád minden éjszakán,
Fentről vigyázom sorsodat,
Egy felhőn megülve, magányba zárva
Leküldöm néked szellő sóhajomat.
Hangos, videós változatban is hallgathatod:
