Karjaimban….
Írta: Helena
Ha fáradtan hozzám bújsz
megpihenni karomba,
elringatlak…
mint fák a lombot,
ha simítja esti sugallat.
Szemed csillogását
álomnak fátyla rejti el,
s csak nézlek boldogan…
hisz érzed már, hogy karjaimban
az álom is átölel.
Egy tincs a homlokodon
velem pajkos játékot játszik,
reád hajolok hangtalan…
ringatlak, s Te boldog vagy
látszik.
Elsimult homlokod okos íve,
arcodra boldogság borult,
s nézem az esti félhomályban,
hogy szemed fénye örökre
belém hullt.
Ha ébredésed, ölelő karomban talál,
légy újra csak az enyém,
s álmod űzzük messze már.
Éleszd nyugvó lelkem csendjét,
alvó csókjaim tüzét éleszd már…
ringass, mint tavaszi szellő a szirmot
ki ruháját megbontva, csak Téged vár.
Videós, hangos változatban előadásomban itt hallható
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: