Orgonák titka
Helena.
Kertemben az orgonák
Virágba borultak,
Érezték a május simogat,
Csókokra biztattak.
Szirmuk hullt hajamra,
S vállamat betakarta,
Kertemben az orgonák
Vágyakra biztattak
Elhervadt a virág,
S a tavaszi szerelem
A szirom hull csak hull,
S te jársz még az eszembe.
Refr.
Kertemben az orgonák
Emléket éltetnek
Kertemben az orgonák
Szerelmet rejtenek.
Egy kedves zenész barátom megzenésítette, most itt hallgathatod kettőnk előadásában. A videót én készítettem hozzá.
Gyere hát… /dalszöveg
Helena
Gyere hát, fogd a kezem,
Sétálj egy éjen át, velem.
Keressük újra, a romantikát
Könnyes szemem
Hadd nézzen, nézzen úgy Rád.
Mint egykor azon az éjszakán,
Mikor lépcsőn kuporogtunk,
És szomjas volt a szánk.
Néztük hogyan siklanak a hajók,
Szerelmes szíveket , szíveket csábító.
Gyere hát, fogd a kezem,
Sétálj át egy éjen át velem.
Gyere hát, fogd a kezem,
Sétálj át, egy éjen át velem…
A kék hullámok hátán,
Sirályok táncukat járták.
Hüvös hajnalon karodba bújtam én…
Régi emléked vissza-vissza jár,
Az esti fények, a part ott veled …
Szép emlék … a csókod is ma már…
Gyere hát, fogd a kezem,
Sétálj át egy éjen át velem.
Gyere hát, fogd a kezem,
Sétálj át, egy éjen át velem…
Karjaimban….
Írta: Helena
Ha fáradtan hozzám bújsz
megpihenni karomba,
elringatlak…
mint fák a lombot,
ha simítja esti sugallat.
Szemed csillogását
álomnak fátyla rejti el,
s csak nézlek boldogan…
hisz érzed már, hogy karjaimban
az álom is átölel.
Egy tincs a homlokodon
velem pajkos játékot játszik,
reád hajolok hangtalan…
ringatlak, s Te boldog vagy
látszik.
Elsimult homlokod okos íve,
arcodra boldogság borult,
s nézem az esti félhomályban,
hogy szemed fénye örökre
belém hullt.
Ha ébredésed, ölelő karomban talál,
légy újra csak az enyém,
s álmod űzzük messze már.
Éleszd nyugvó lelkem csendjét,
alvó csókjaim tüzét éleszd már…
ringass, mint tavaszi szellő a szirmot
ki ruháját megbontva, csak Téged vár.
Videós, hangos változatban előadásomban itt hallható
