Helena: Hány éjjel…
Hány éjjel…Helena
Hány esőcsepp
mosta már arcom…
forró éjszakán, hangod
most is hallom…
Hány csók
halt el égő ajkamon…
lépted koppjait
egyre csak várom.
Hány éj
borult már reám…
vágyaim csak altattam
ezer éjszakán.
Ölelő karjaim,
mint gyengülő ágak,
csüggedve hullnak,
egyre csak várnak.