A napsugár csókja…
Helena
Szikrázik már a havas táj,
ragyog a téli napsugár,
pihe hull a csupasz ágra,
útra készül a szép darumadár.
Kemény a tél szorítása,
dermedten alszik a világ,
pihen a szív is, tavaszát
várja, nyílik tán még nékem virág.
Ha ébred a buja tavasz,
s lengedez selyme a rétnek,
alvó szívem újra éled….
vándoraink újra, haza térnek.
Olvad a jég, éled a rét…
Tavaszunk lábujjhegyen jár.
Bújnak a kicsiny virágok
Kikeletünk! jössz-e már, jössz-e már?
Pelyhek pajkos táncát nézem,
megülnek pillám bársonyán,
s mint könnycseppek, ha gördülnek…
lecsókolja a téli napsugár.
Hangos videós változata is hallgatható: