Helena: Gondolj rám…..
Gondolj rám!
Helena
Aranylik még nyarunknak emléke,
Illata oson minden alkonyon,
Szívemben nyár van ragyogó éggel,
De künn vacogok, minden hajnalon.
Gondolj még rám, ha csókol a hajnal
És eső áztatja házam falát…
Lépteid mikor hozzám vezetnek,
Hallod-e még szívem, s dalom szavát?
Ősznek színeit lábad kavarja,
S úgy lépdelsz a halódó avaron,
Mintha fájna nyarunknak emléke,
Hisz hallva múlik minden tavaszon.
Gondolj rám, ha fagyos szelek fújnak,
És utunk egymástól messze halad,
Gondolatban fogd meg forró kezem,
Sétáljunk együtt, hársaink alatt.
Gondolj rám mikor tavaszi zsongás
Éleszti a zöldülő levelet,
Virágszirmok hullottak fejünkre…
Most nem maradt más… az emlékezet.