Reszketés
Helena
Az éj köntösébe rejtőzött,
majd tüzes szerelmem virága
nyílott, reszkető lombok alatt.
Vágyott csókjaiddal vetkőztetsz,
s levetett ruháim hullnak,
mint őszi aranyló levelek
napunk búcsú érintésére.
Selymes fövenyágyunkon már
buja táncokat lejt a mámor,
s ujjaim, mint kapaszkodó kis
indák szövik derekad ívét.
Lehunyom szememet, hogy jobban
lássalak. Érezzem az édes
bódulatod. Öled örökre
bújtasson, s beléd temetkezem.