Ne engedd el soha…
Helena
Mikor kérdezel,
s olykor kétkedel
hidd el, hogy
nem kell már, senki más.
Te vagy nekem minden
az egész földi kincsem,
a tavaszom a megújulás.
Ha reám tekintsz,
s vágyaddal elrepítsz
egy éjszakán,
repülök véled…
Ölelj át…..
s bejárjuk vágyunk minden
rejtett zugát.
Csak téged látlak
könnyeim fátylán…
Ha bánt valami,
s nem akarom okát
Néked sem elmondani,
Te tudod mi az,
mi nékem kell,
ölelj szorosan
és ne engedj, soha már el.
Sohase el!
Ha mégis menni akarnék,
karod bilincsébe zárjon,
csókod tüze égjen
örökre a számon.
Ha szemed, szememet keresi,
s lesütöm, mert
bánatom szeretném rejteni,
kimondanom nem lehet,
hisz úgy marja lelkemet.
A csend beszéljen helyettem,
s két könnyes szemem,
ölelj szorosan,
ne engedd el soha,
soha már a két kezem.
Hangos-videós változata előadásomban:
