Újra és újra…..
Helena
Látod…
az idő szemeim alá
nevető ráncokat hímezett,
s leheleted, szóvirágokat
suttog fülembe.
Lelkembe vésed édes szavaid,
csokorba kötve szívemben őrzöm.
Bennem kivirulnak a virágaid,
de tápláld, mert szirmuk, könnyen hull.
Őszöm, mint bolyongó
megfáradt fénysugarak,
utat keresnek hozzád szüntelen.
S ha meglelem, újra és újra
ösvényt taposok szívedig.