Helena szerelmes versei

Helena: Titkom…..

gal_94792579_middle
Titkom..
Helena

Rejtem a titkom,
meddig sikerül…
várok míg szemedre
álom nehezül.

Osonok ingemben
esti fél homályban,
gyere – mondod -,
kapsz máris utánam.

Siklok kezed között,
szemed átlát az ingen,
átsejlik a homályban
csöppnyi kicsi kincsem.

Hopp! Megvagy,
vállamról omlik muszlinom,
rejteném létét,
de már nem bírom.

Öledbe vonsz…
vállamat csókoddal borítod,
birtokba veszed
 az apró fekete titkot.

S mondod – nini,
ó be gyönyörű -,
parányi lencse csak,
ennyire egyszerű.





Helena: Újra és újra….

gal_80912519_middle

Újra és újra…..

Helena

Látod…

az idő szemeim alá

nevető ráncokat hímezett,

s leheleted, szóvirágokat

suttog fülembe.

Lelkembe vésed édes szavaid,

csokorba kötve szívemben őrzöm.

Bennem kivirulnak a virágaid,

de tápláld, mert szirmuk, könnyen hull.

Őszöm, mint bolyongó

megfáradt fénysugarak,

utat keresnek hozzád szüntelen.

S ha meglelem, újra és újra

ösvényt taposok szívedig.

 

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!