Várj még!
Helena
sárguló virágok.
rejtik életem fénylő szálait,
s múló időm, zokog.
Ne rohanj, várj még! Kertemben dalok
fakadnak hajnalon,
s tán könnyet hullat értem majd nyaram,
egy tüzes alkonyon.
Madárröpte előttem elsuhan…
Várj! Szárnyalnék véled,
s add nékem tüzes ifjúságod, mi
hajtja egyre véred.
S ha a ligetben csend borul reám,
avar lepte padon,
felnézek a szunnyadó ágakra,
őszülünk… majd hagyom.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: