Délibábos szerelem…
Helena
Aranyon ringó búzatábla
hajladozik a forró szélben,
piros pipacsok még megbújnak,
kalászok sűrű tengerében.
Hallgatjuk együtt a csend szavát…
minden olyan békével teljes,
távolban pacsirta dala szól,
bújj csak hozzám, karomba kedves!
Elnyúlok lustán az ég alatt,
fülembe száz tücsök muzsikál,
nézem a vonuló felleget,
de vágyódó szívem kiabál.
Ne menj, ne tűnj el, szép álomkép!
Tán csak délibáb, amit láttam?
Tüzesen perzselő ég alatt,
csak édes boldogságra vágytam!
Koszorút fonok pipacsokból,
szőke fejednek tűz koronát,
arany búzatábla közepén
trónusod lesz, égő nyoszolyád.
Zizeg fejem alatt a búza,
nyúlok lustán a kék ég alatt,
koszorút fonok szerelmünkből,
s koronád emlékül, itt marad.
